Először is hadd mondjunk köszönetet a csakfoci.hu, az nb1.hu, az nso.hu és a többi magyar internetes sportportál lelkes dolgozóinak (budai, bíró, beringer, nyikes és társai), akik napról-napra, nem mindennapi erőfeszítéseket hozva, időt, erőt és energiát nem kímélve szerzik be híreiket tőlünk, anélkül, hogy egy mondatban is megemlítenék, hogy honnan nyerik azokat. (Reméljük reggel azért a tükörbe tudnak nézni ezek a derék emberek!)

Egyszer szeretnék visszatérni a Sigmába.

Jakub Plšek sérülésről, az apaságról és az oroszországi ajánlatról.

Jan Dočkal, a cseh idnes.cz újságírója Jakub Plšekkel, a Felcsút cseh középpályásával készített interjút a közelmúltban. A részletes riportban több témát is érintettek a 29 éves, korábbi U-21-es válogatott labdarúgóval.

Balszerencsés volt, de szerencsés az időzítés szempontjából. Jakub Plšek az elmúlt szezonban szenvedte el pályafutása első komolyabb sérülését, amikor elszakadt az elülső keresztszalag a térdében. Ez röviddel azután történt, hogy 2025-ig meghosszabbította lejáró szerződését a Puskás Akadémiánál.

- A térded úgy bírja, mint régen?

- Végre! Idézőjelben a poklot jártam meg, így tudnám megfogalmazni. Néhány meccset már játszottam, és ha végig tudom csinálni a felkészülést, akkor jó lesz.

- Hogyan sérültél meg?

- Mérkőzésen. Egy ártatlan párharc során éreztem, hogy roppant. Másnap elmentem az MRI-re, ahol azt mondták: Menj egyenesen a kórházba, műtétre.

- Sajnos, vagy inkább Istennek hála, szinte azonnal megsérültél, miután aláírtad az új szerződést a Puskás Akadémiánál.

- Szerencse és szerencsétlenség. Legalább valami. Nem volt rajtam nyomás. Ha nem hosszabbítok, még hat hónap lett volna hátra a szerződésemből, de a klubnál azt mondták, hogy mindenképpen hosszabbítottak volna.

- Hogyan birkóztál meg pályafutásod első komolyabb sérülésével?

- A kezdet nehéz volt. Soha nem voltam sérült. Két napnál többet sosem hagytam ki az edzésekből. Elég szerencsés voltam a pályafutásom során ahhoz, hogy ne szenvedjek sérülést, így ez derült égből villámcsapásként jött. Szívás volt, de ez a futball része, át kellett esnem rajta. De azt kell mondanom, hogy a műtéttől a felépülésig mindent megtesznek a játékosokért. Remek orvos végezte a műtétet. Ha vannak erőforrások, akkor jobb, ha megcsinálják, de az emberek fontosak, és még mindig egy nagyszerű csapat van körülöttem, akik támogatnak. Ez nem ér véget azzal, hogy újra a pályán lehetek. Még mindig speciális gyakorlatokat végzek a kondicionáló csapatunkkal hetente kétszer, csak azzal a lábammal. Állandóan velem dolgoznak, és ezt minden héten megköszönöm nekik. Azt hiszem, minden rendben lesz.

- Boldog vagy Magyarországon?

- Igen, még két év van hátra a szerződésemből. Ha a teljes felkészülést sikerül végig csinálnom, akkor úgy gondolom, hogy jó leszek a szezonban.

- Mielőtt meghosszabbítottad a szerződésedet, nem gondoltál más ajánlatokra, hogy valami más lehetőséget próbálj ki?

- Volt néhány ajánlatom, de ez már a múlté. Közvetlenül a háború kezdete előtt volt egy jövedelmező ajánlat az asztalon az oroszországi Szocsiból. Aztán amikor olvastam az újságokban, hogy elkezdődik, elszállt a dolog. Ráadásul a lányunk is hamarosan megszületett. A következő ajánlat Görögországból érkezett, de aztán jött a Puskás Akadémia, hogy engem akarnak, nem volt kérdés. Azonnal megegyeztünk.

- Ennyire jók a körülmények a Budapesthez közeli falusi klubnál?

- Igen. Megszoktam, jó csapatunk van ott, félévente erősítenek. De ebben a szezonban a vezetőség nem volt elégedett, egy ponttal lemaradtunk a kupaszereplés lehetőségéről. A motiváció a következő szezonra egyértelmű - visszatérni a nemzetközi kupákba. Ahogy hallom, megfelelően meg fogjuk erősíteni a csapatot. Már nagyon várom.

- A magyar bajnokság színvonala emelkedett az érkezésed óta?

- A cseh csapatok szervezettebbek, taktikailag kifinomultabbak, itt viszont megengedhetik maguknak, hogy Hollandiából, Portugáliából színvonal feletti játékosokat fizessenek, akik minőséget képviselnek, de ennek az az ára, hogy sokszor hiányzik a csapatmunka. Számomra a bajnokság szórakoztatóbb, nem kell annyit védekezni. Persze, itt is kell, de nincs annyira kihangsúlyozva, mint Csehországban.

- A Sigmához való visszatérés is téma?

- Egyszer a jövőben mindenképpen. Szeretem azt a klubot, tizenkét éves korom óta ott vagyok. Ha megfelelő a teljesítményem, és akarnak engem, miért ne. De most nem gondolkodom ezen.

- Figyeled, hogy az Olomouc hogyan boldogul nélküled?

- Igen. Szerencsém van, hogy a Sigma szombatonként játszik, mi pedig vasárnap lépünk pályára. Három óra az autópályán, úgyhogy odaérek. Igyekszem gyakran menni, ha pedig nem megyek, akkor nézem.

- Élvezed az életet a lányoddal a gyönyörű Budapesten?

- Szép és többnyire átjárható. Autóval három órá alatt külföldön, otthon vagyok. A család boldog ott, a kicsi is boldog. Van ott egy közösségünk külföldiekkel.

- Hogyan kezeled a szülői feladatokat?

- Ők teljesítenek ki engem. Pont akkor jött, amikor megsérültem. Maximálisan élvezem a családomat.

- Szeretnéd, ha egyszer egy fiúnak is átadhatnád majd a labdarúgással kapcsolatos tapasztalataidat?

- Valószínűleg most még túl korai lenne, de majd egyszer!

- Miről álmodsz még a pályán?

- Szeretnék játszani az európai kupák csoportkörében. Ez a vezetőség célja is. Amikor annak idején a Sevilla ellen játszhattunk a Sigmával, negyvenezer ember volt a stadionjukban, hallottad a nyitó himnuszt, úgyhogy arra gondoltam, hogy ezért futballozom. Még mindig nagy meccset akarok játszani. Lehetőleg a csoportkörben.

forrás: idnes.cz